A húsmarhatartás, húsmarhatenyésztés, marhahús előállítás társadalmi fenntarthatósága az emberi egészség és jólét, az állatok jóléte, a munkavállalók biztonságos munkakörülményei, a fogyasztói elvárások, a társadalmi tőke (közjavak, kulturális örökség és foglalkoztatás), a méltányosság és a társadalmi interakciók összessége. A fenntarthatóság társadalmi pillére közvetlenül befolyásolja az egyének életminőségét és jólétét.

2019-ben közel a világon kétmilliárd túlsúlyos, egymilliárd alultáplált és 30%- vérszegény ember élt. A fenntarthatóság társadalmi kihívása nemcsak a népességnövekedés és az azzal kapcsolatosan fellépő élelmiszerigény növekedésben, hanem az élelmiszerek egyenlőtlen elosztásában is rejlik.

Társadalmi kihívások

• Állatjólét: Az intenzív állattenyésztés antibiotikum-rezisztenciához vezethet. Az EU célja, hogy 2030-ra - 30% antibiotikum használat, az emberi egészséget veszélyeztető tényezők minimálisra szorítása. 2011-2018: az antibiotikumok értékesítése - 34% az EU-ban és az Egyesült Királyságban. Az egészséges, nyugodt állatok hatékonyabban termelnek.
• Munkaerő és munkakörülmények: Munkaerő áramlás, öregedő húsmarhatartó generáció, röghöz kötöttség, szakképzett munkaerő hiánya, jelentős munkabér különbségek régiók között, fiatal gazdálkodó generáció hiánya. Az EU-27-ben a mezőgazdasági üzem vezetői 55 évesek vagy idősebbek, a gazdálkodók 10%-a 40 év alatti. A 35 év alatti fiatal gazdálkodók aránya 2005-2016 között 6,9%-ról 5,1%-ra csökkent.
• Társadalmi tőke: A fűalapú marhahúsrendszerek sokoldalúsága számos anyagi és nem anyagi haszonnal jár a társadalom számára. Ezen szolgáltatásokat gyakran nem veszik figyelembe, nem ismerik el kellőképpen. A legtöbbjükhöz nehéz gazdasági értéket rendelni. Például Dél-Afrika, Spanyolország, az Egyesült Királyság és Észak-Amerika egyes régióiban a szarvasmarhatenyésztés az elsődleges megélhetési forrás. Az Egyesült Államokban a húsmarhatenyésztés évente 24,5 milliárd dollárral járul hozzá az ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz. Számos régióban az egyetlen megélhetési forrás, amellyel hozzájárul a vidéki emberek megélhetéséhez, a falvak elnéptelenedésének megelőzéséhez.
• Élelmiszerbiztonság: A feldolgozott élelmiszerek és vörös húsok túlzott fogyasztása okozza a halálesetek 2,7%-át, a korai halálozások 3,8%-t az EU-ban, szemben a dohányzás miatti 14%-kal.
• Egyenlőtlen élelmiszerelosztás: 2 milliárd túlsúlyos, 1 milliárd alultáplált és 30%-a vérszegénységben szenved világszerte.
• Élelmiszerpazarlás: Az élelmiszer-pazarlás csökkentése kulcsfontosságú. Az Egyesült Államokban a háztartások évente 2.500 dollárnyi élelmiszert pazarolnak el. A marhahúshulladék felére csökkentése 10%-kal növelheti a marhahús ágazati fenntarthatóságát. Az Egyesült Államokban az összes élelmiszer 38%-a fel nem használt, ami a teljes GDP körülbelül 2%-ának felel meg.
• Fogyasztói szerep és elvárások: a természetszerű-, extenzív- és bio tartástechnológiák a tudatos fogyasztói magatartás miatti magasabb jövedelem. A termelők megélhetése érdekében szükségesek a prémium támogatások, márkajelzéssel ellátott termékek, címkézések, helyi áruk, fenntartható termékek megjelölése. A fejlett országokban bármely ágazatban, ha egy márka valamilyen módon nem foglalkozik a fenntarthatóság szempontjaival, akkor a tudatos fogyasztói magatartás miatt versenyhátrányba kerül.
• Média, tájékoztatás: A médiának, a tényszerű tájékoztatásnak jelentős szerepe van a fogyasztói szokások alakításában.

A környezeti fenntarthatóság magában foglalja az ökoszisztémák és a természeti erőforrások védelmét. Kifejezetten a biológiai sokféleségre, a szén- és vízlábnyomra, a talaj termékenységére, az erózió megelőzésére és a levegőminőségre összpontosít. A fenntarthatóság pozitív és negatív hatásainak értékeléséhez figyelembe kell venni a helyi feltételeket.

• Metánkibocsátás: Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mértéke függ a termelési rendszerektől is. A szarvasmarhák metánkibocsátását nem lehet kiküszöbölni, a megfelelő gazdálkodási gyakorlattal azonban jelentősen csökkenthető. 1961-2019 az Egyesült Államok marhahúsipara több mint 40%-kal csökkentette a termelt marhahús kilogrammonkénti kibocsátását miközben 67%-kal növelte a marhahústermelést. A szarvasmarhák a növényi alapú élelmiszerek feldolgozása során keletkező maradékok 7%-át kiváló minőségű, értékes fehérjévé alakítják. A kommunális hulladéklerakók az Egyesült Államokban a metánkibocsátás 14%-áért felelősek. A legfenntarthatóbb tehenek alacsony élősúllyal és nagy választott borjúsúllyal rendelkeznek. Rendkívül fontos a megfelelő fajtaválasztás a területi adottságok figyelembevételével.
• Talaj: szénmegkötés, talajkarbantartás, erózió-, erdőtüzek elleni védekezés. A legeltetés szabályozza a fűfélék és a takarmány mennyiségét, magasságát és eloszlását, megakadályozva a cserjék és gyomok elszaporodását. A fűalapú rendszerek jelentős szerepet játszhatnak a szénmegkötésben, csökkentve a takarmány-, műtrágya- és üzemanyagköltségeket, hozzájárulnak a talaj termékenységéhez, a szénmegkötéshez, valamint a húsmarhatenyésztés és tartás fenntarthatóságához.
• Víz: eutrofizáció megelőzése. 2016-ban négymilliárd ember szembesült súlyos vízhiánnyal, és ez a szám várhatóan növekedni fog a népesség növekedésével. A vízlábnyom csökkentése a fenntartható marhahústermelés szerves része. Ridout vizsgálta a különböző élelmiszerek hozzájárulását ausztrál felnőtteknél napi étrendjük vízlábnyomával kapcsolatban. A tanulmány kimutatta, hogy a vízlábnyom 25% -a nem alapvető élelmiszerekből, pl. süteményekből, kekszekből, cukros italokból és alkoholból származik. A vörös húsok (marha- és bárányhús) fogyasztása 3,7%-kal járult hozzá étrendjük teljes vízlábnyomához. Az Egyesült Államok marhahúsipara 2005-2011 között -3% vízfelhasználás.
• Upcycling: az élősúly 44%-át kitevő melléktermékek újrahasznosítása különböző iparágakban: ruhaipar; gyógyszeripar; festékipar; kozmetikumok; hangszerek; fotográfia; vitaminok; kenőanyag, fékfolyadék, biodízel, szervestrágya.
• Levegő: levegőminőség javítása, por csökkentése, klímaváltozás mérséklése, kevesebb kibocsátott CO₂.